A katasztrofális kezdés után (busz késése, kulcskeresés, hamis húszezres a bkv pénztárban, ami mégse hamis, elkésés a MÜPÁtól, nem találjuk a gátat) azért kiváló nap kerekedett. Érdekes volt, hogy "mennyire nem vagyok ismerős" turistaszemmel ott, ahol egyébként mint rohanó ember gyakran járok. A városi sétánk során megálltunk olyan helyeken, amik mellett szinte naponta villamosozok el, vagy sietek el gyalog, de még az életben nem vettem észre őket. Hihetetlen mennyire elkényelmesíti az embert a fenti élet, és mennyire vak tud lenni a hétköznapi szépségre. Most Izának hála mindent felfedeztem, vagy nevezhetjük inkább újrafelfedezésnek is. Lett net is, úgyhogy ettünk finom szusit, és ahhoz képest mennyire remeg a kezem egész tűrhető képeket csináltam róla és a nyers halakról.
Buda felfedezése után a Lánchídon át közelítettük meg Pestet, majd visszafelé ismét a MÜPÁt vettük célba, és a Nemzetit. Meg akartuk várni, hogy sötét legyen, és pár esti fotót is készülhessen, de annyira hideg lett, hogy muszáj volt elindulni. Viszont hoztam prospektusokat a MÜPÁból, és most azonnal jelentkezőket várok, hogy ki akar velem koncertekre jönni. :)))
Iza abszolút olyan volt, amilyennek vártam. Nyitott, közvetlen, és hihetetlen dolgokat lát meg. Élmény volt vele nézelődni. Remélem hamarosan megismételhetjük, egy biztos, felkészültebb leszek ;) És igyekszem valami olyan programot kitalálni, ami kicsit zökkenőmentesebben alakul.