Az mennyire ciki már, hogy álmomban SEM szexelek már? Nem hogy élőben...
De megszabadultam tegnap egy titoktól. Elég nehéz volt, és elég nehezen jött ki, évek után, de elmondtam Tnek valamit, ami a legnagyobb "bűnömként" van számon tartva itt bennem, miközben nem az én bűnöm, hanem másé. Rájöttem miért most mondtam el neki, miért nem korábban. Mert már nem akarom, hogy tisztának lásson, már nem akarok megfelelni, nem akarok ilyen vagy olyan lenni. Csak lenni akarok. A közelében. Ha kell, akkor így. Kevésbé "ártatlanul". Kaptam cserébe virtuális ölelést, meg be is szóltam neki, mert eldurrant picit az agyam, de ettől függetlenül egész jót beszélgettünk a megérzésről. Pontosabban én jót beszéltem, ő meg legalább bólogatott. Nem vár semmit ettől, nem akar semmit kihozni ebből, de nekem most jó megérzésem van. Nagyon jó.
Ezek vannak. És akkor nyitottam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése