A héten halálrarémültem, mert szokás szerint elejtettem a szikém tokostul, ofkorz bácsisan, mármint nagyjából lemostam, de hát sosem lehet azt eléggé lemosni. És összetört a penge, le is repült a nyélről, a tok is meghalt, minden tönkrement, és jött pont ott állt egy srác... Én térdeltem a földön, turkáltam össze a maradékot, és kerestem a pengét, amikor a srác elhaló hangon a combjához kapott, hogy vérzik... Belőlem kifutott minden vér, azonnal... Felnéztem rá, majdnem elbőgtem magam, erre elkezdett röhögni, hogy semmi baja, csak megszívatott... Ültem tovább ott a mocsokban, és bőgtem mint a kisgyerek, hogy baszdmeg baszdmeg baszdmeg... Sose tudnám megbocsátani magamnak, ha a balfékségem miatt megsérült volna. Még akkor se ha csak karcolás. Szegény alig tudott összekaparni a végén, annyira kikészültem. Mert már történt ilyen. Akkor is velem. És Borival. Beleállt a lábába, mert eltörtött a tokom, mentünk a folyosón, és valahogy a véletlenek összejátéka így hozta ki a dolgot. Hónapokig féltem a szemébe nézni, mert nem tudtam magamnak megbocsátani. Hogy mindezt miért pont most mesélem el? Mikor épp a megőrülés határán állok kabátban cipőben, és kimegyek a városba hátha megkéselnek a cigányok és akkor nyugalom lesz? Azért mert állítólag szar ember vagyok. Lekezelő. Lesajnáló. Lenéző. Magamat kurva okosnak hiszem, és tökéletesnek... Hát csak ennyire. Amennyire ebből látszik. Ki ki döntsön belátása szerint, vagy aszerint, érezte -e már úgy, hogy lenéző, lesajnáló, lekezelő voltam vele, és érezte-e már azt, hogy hülyének tartom. Csak őszintén. Nem lesz ebből baj. Meg lehet mondani mindent, azt is ha nagyképű fellengzős okoskodó idiótának tartotok, csak kérek egy indoklást. Miért? Most pedig go away.
1 megjegyzés:
Ez már talán kimerítené a vizeletelemzés fogalmát nem? :D Kedvelem a bejegyzéseidet... :)
Megjegyzés küldése