Na persze nem én ültem a kádban, mert itt csak zuhanyfülke van, hanem így elúsztattam mindent. Felvetődött fél pillanatra, hogy mekkora üzlet lenne blogolni a nemi életemről, külföldi és honi példák nyomán akár még könyvig is juthatnék, aztán rájöttem, hogy az "egy ateista apáca a 11. kerületben" c. történet valószínűleg nem sok ember fog érdekelni. Szóval témát váltottam. Férjhez fogok menni. Egy bloggerhez. És majd megírjuk az életünk. Szebbet írunk mint amit élünk. Bár ebből a szempontból egyszerűbb lenne kamublogot írni, és egy bloghoz férjhez menni. Közben megjött a pizzám, és ahogy Kovinál... Ennyi volt, s jó volt-e neki. Vigyorog, én meg... Megyek vissza tanulni. Ahogy az átlagos emberek. Medika. Medikus. Kuss. Tanul, ül, áll, fekszik, kultúráltan szórakozik, nem szexel. Ezek a szabályok. Ebből egyet meg kéne szegni.
Bár A. megszegi helyettem is. Hangosabban böfög, mint a férfiak. Telefonba.
Bár A. megszegi helyettem is. Hangosabban böfög, mint a férfiak. Telefonba.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése