Ha csörög a telefonom, felveszem és K az, kihangosítva, és elkezdi a hogyan mondjam el nekedet akkor normális ha elsírom magam?
Rongyosra hallgatott dal ez már nekem, csak másé...
Tamásé. Ez is. Mint minden lélegzet az elmúlt sok évből. Csak most kicsit más. Bár ma szívesen beszélnék vele.
Aztán K persze vált, és jön az elbaszott szerelem... És röhögök :))) Miközben a mert néha hányok úgy hiányzol... Hát az se ő. Az is más. Azon gondolkozom, hogy ha most kicsit nem beszélünk, és nem az US kerül előtérbe, hanem a SELF, akkor előrébb leszünk-e. Ofkorz nem K-val. Azt hiszem kicsit csak egyedül kell lenni. Közben persze önellentmondok (nem érdekel hogy nincs ilyen szó), mert lennék én vele. Csak nem úgy. Lógni lehet... De más nem. Annyira szarul érzem magam emiatt. Leírhatatlan. Ha most ez egy kapcsolat lenne, időt kéne kérnem, vagy szakítanom kéne. Még sose volt ilyen....
Bár éjjel hiányzott. Vele álmodtam. És már pont majdnem jó volt... Amikor kelnem kellett... Csörgött a telefon, és kegyetlen zajongás tépett ki belőle... Épp ölelt. Álmomban még mindig finom minden. Annyira idegesítő, hogy nincs baj tulajdonképpen, de mégis fura... És akkor még az élet is közbeszól, mert olyan dolgok történnek vele, olyan helyzetekbe fut bele, amik csak nehezítenek mindent. Biztos a menstruáció miatt van az egész, más épeszű magyarázatom nincs.
Persze megoldás lenne, ha újra "meg akarnánk hódítani egymást" úgymond. De mivel ez nem kapcsolat, nem lenne semmi értelme. Csak később okozna további bonyodalmakat, amikor kétfelé szakadunk, és mindenkinek magának kell léteznie. Csak rosszabb lenne minden, ha mintegy meghódítva akarnám őt ismét. Nagyon idióta egy élethelyzet ez, azt kell mondanom. És egyelőre nem tudok rá megoldást. Csak annyit hogy várok. Közben némi gyengéd erőszakkal tudatosan igyekszem közel tartani magam hozzá... Hátha. Eddig mindig elmúlt ez magától. Most is el kell, és vissza kell térnie a "normális" kerékvágásnak.
Rongyosra hallgatott dal ez már nekem, csak másé...
Tamásé. Ez is. Mint minden lélegzet az elmúlt sok évből. Csak most kicsit más. Bár ma szívesen beszélnék vele.
Aztán K persze vált, és jön az elbaszott szerelem... És röhögök :))) Miközben a mert néha hányok úgy hiányzol... Hát az se ő. Az is más. Azon gondolkozom, hogy ha most kicsit nem beszélünk, és nem az US kerül előtérbe, hanem a SELF, akkor előrébb leszünk-e. Ofkorz nem K-val. Azt hiszem kicsit csak egyedül kell lenni. Közben persze önellentmondok (nem érdekel hogy nincs ilyen szó), mert lennék én vele. Csak nem úgy. Lógni lehet... De más nem. Annyira szarul érzem magam emiatt. Leírhatatlan. Ha most ez egy kapcsolat lenne, időt kéne kérnem, vagy szakítanom kéne. Még sose volt ilyen....
Bár éjjel hiányzott. Vele álmodtam. És már pont majdnem jó volt... Amikor kelnem kellett... Csörgött a telefon, és kegyetlen zajongás tépett ki belőle... Épp ölelt. Álmomban még mindig finom minden. Annyira idegesítő, hogy nincs baj tulajdonképpen, de mégis fura... És akkor még az élet is közbeszól, mert olyan dolgok történnek vele, olyan helyzetekbe fut bele, amik csak nehezítenek mindent. Biztos a menstruáció miatt van az egész, más épeszű magyarázatom nincs.
Persze megoldás lenne, ha újra "meg akarnánk hódítani egymást" úgymond. De mivel ez nem kapcsolat, nem lenne semmi értelme. Csak később okozna további bonyodalmakat, amikor kétfelé szakadunk, és mindenkinek magának kell léteznie. Csak rosszabb lenne minden, ha mintegy meghódítva akarnám őt ismét. Nagyon idióta egy élethelyzet ez, azt kell mondanom. És egyelőre nem tudok rá megoldást. Csak annyit hogy várok. Közben némi gyengéd erőszakkal tudatosan igyekszem közel tartani magam hozzá... Hátha. Eddig mindig elmúlt ez magától. Most is el kell, és vissza kell térnie a "normális" kerékvágásnak.
