Már jó ideje nem volt szar. Úgy értem semmi. T-vel se, aki mostantól majdnemtisztán barát... Meg úgy magamban se. Kezdek egyenesbe jönni. Bár T most nagyon nagyon nyálasan nagyon hiányzik innen, mert első éjszaka egyedül ebben az új "évben" idefent, és bújnék veszettül valakihez, aki jó hozzám és akit szeretek majdnemtisztán barátilag... De ez most nincs.
Egy dolog majdnem biztos. A recept majdnem mindig az önfeláldozás. Legalábbis ha emberi kapcsolatokról van szó. Önzéssel csak az jut előrébb aki pénzt akar. Aki lelket, annak sutba kell dobnia bizonyos dolgokat, hogy a fontosabbakat megkaphassa.
Minden csak ilyen majdnem. Majdnem biztos, hogy ez jó lesz nekem így. De benne van, hogy tévedek.
Nekem azért ő a legtöbb. Szeretem ám. De ezt már mondtam. Neki is. És igen, persze, megbeszéltük többet érdemelnék, jobbat, mást, nem őt, nem így, hanem olyat, aki valóban és úgy szeret, ahogy nekem az jó lenne, jobb lenne. De egyelőre itt vagyunk. Így. Megint döntöttem valahogy. Ehhez a bejegyzéshez pedig nem kérek negatív kommenteket.
Minden csak ilyen majdnem. Majdnem biztos, hogy ez jó lesz nekem így. De benne van, hogy tévedek.
Nekem azért ő a legtöbb. Szeretem ám. De ezt már mondtam. Neki is. És igen, persze, megbeszéltük többet érdemelnék, jobbat, mást, nem őt, nem így, hanem olyat, aki valóban és úgy szeret, ahogy nekem az jó lenne, jobb lenne. De egyelőre itt vagyunk. Így. Megint döntöttem valahogy. Ehhez a bejegyzéshez pedig nem kérek negatív kommenteket.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése