Alapvetően borzasztóan és fájdalmasan igazságtalan vagyok T-vel. Róla is kéne írnom itt. Vagy ott. Vagy valahol írnom kéne. De nem tehetem. Nem is akarom tenni. Nem azért mert nem kéne megemlékezni arról, hogy milyen most, milyen rendes velem, és milyen jól kezeli (vérmérséklete ellenére) a kialakult helyzetet. Milyen jól viseli, hogy elvesztett valamit, amit 6 évig birtokolt... Na és most nem rólam van szó, hanem annak tudatáról, hogy mindig mindennel szemben őt választom.
Most más a helyzet. Egy hónappal ezelőtt még azt mondtam volna, hogy teljesen mindegy mit teszek, mit mondok, mit gondolok, őt nem választhatom. Már. Hiszen nincs itt, nincs velem, nem érdeklem, nem törődik azzal mit érzek, mit élek meg. Hiszen minden ami hozzá köt, pocsék, és ebből a nagyon rosszból csak úgy van kifelé, hogy eltöröljük, megszüntetjük, kiirtjuk. Teszünk egy pontot. Mert minden olyan mondat végén pont van, amivel csak kijelentünk. Vége.
Most más a helyzet. Tulajdonképpen lenne vissza. Út. Választhatok két dolog között. Az egyik oldalon valami olyan, ami már majdnem megölt, és ami jobban fájt, mint bármi ezen a világon. A másik oldalon pedig valami olyan, amit ha összetörök, vagy elrontok, akkor sosem fogom megbocsátani magamnak. Inkább törném el a saját kezem, saját lábam, vagy harapnám ketté a nyelvem, mint hogy elrontsam.
Van ott a másik oldalon valami, amit nagyon szeretek. Valaki. Nagyon nagyon. Itt meg, ezen az oldalon. Itt van T. És mindent nem lehet megtartani. Úgyhogy most erre iszom.
Most más a helyzet. Egy hónappal ezelőtt még azt mondtam volna, hogy teljesen mindegy mit teszek, mit mondok, mit gondolok, őt nem választhatom. Már. Hiszen nincs itt, nincs velem, nem érdeklem, nem törődik azzal mit érzek, mit élek meg. Hiszen minden ami hozzá köt, pocsék, és ebből a nagyon rosszból csak úgy van kifelé, hogy eltöröljük, megszüntetjük, kiirtjuk. Teszünk egy pontot. Mert minden olyan mondat végén pont van, amivel csak kijelentünk. Vége.
Most más a helyzet. Tulajdonképpen lenne vissza. Út. Választhatok két dolog között. Az egyik oldalon valami olyan, ami már majdnem megölt, és ami jobban fájt, mint bármi ezen a világon. A másik oldalon pedig valami olyan, amit ha összetörök, vagy elrontok, akkor sosem fogom megbocsátani magamnak. Inkább törném el a saját kezem, saját lábam, vagy harapnám ketté a nyelvem, mint hogy elrontsam.
Van ott a másik oldalon valami, amit nagyon szeretek. Valaki. Nagyon nagyon. Itt meg, ezen az oldalon. Itt van T. És mindent nem lehet megtartani. Úgyhogy most erre iszom.
