Az hegyek megfagyásárúl

Publicado  hétfő, január 04, 2010

Ugye volt ez a hegyet fagyasztó nagy maciölelés, ami hátulról közelített meg a tudattalanomban zajló éjszakai filmforgatás során. Erre mindenki emlékszik gondolom, mert hát ki ne emlékezne halhatatlan soraimra, amivel azóta teleszemetelődött az egész internet, és amiknek a szerzői jogát soha többé ebben a csodaszép életben nem birtokolhatom...
Tehát voltak azok a sorok, hogy jött a férfi, és hátulról jól... NA! Perverz olvasó! Szóval ölelt. És ennek köszönhetően, meg a bennem egyre súlyosbodó globális felmelegedésnek köszönhetően annyi hőt voltam kénytelen elvonni a környezetemtől, hogy azok a szerencsétlen nap által hevített tüzes sziklákból álló hegyek fogták magukat, és jól megfagytak. Mint Ödönke a hülye vaddisznó, aki felett zsebkendőt tépkedett a vadász, Ödönke pedig a cafatokat hónak vélvén átértékelte a hideget, és rájött, hogy neki bizony ideje megfagyni. Így vagy úgy tehát Ödönke elhunyikált békességben, a tojássütésre is alkalmas kövek pedig(gondoljuk át nem sarkantyú volt-e!) hirtelen valamint mértéktelen hőmérséklettcsökkenést voltak kénytelenek átélni, ennek köszönhetően (valljuk be szégyenkezve) az eróziójuk is gyorsult, majd ebben az áldatlan erodált állapotban megdermedtek. Ilyeténképpen felkeményedve testesítve meg az erekciót mint olyat, ami a hátulról orvul érkező férfi ölelésének ugyan nem szerves része, de azért álmodni lehet róla.

Ezzel az elemzéssel már 2 éve tartoztam ugyebár. Kb azóta járja ugyanis szabad útját a neten ez a pár sor Hát most akkor itt a magyarázat. Ezt is tessék ellopni, és mindenhova kitenni a vers alá!

0 megjegyzés: