Kinn-benn.
Ésnemaházban.
Röviden így lehet leírni mindent.
Kozmix a házban.
Na jó, nem is.
2 pulcsi, belső tűz.
Lélekláng?
Na persze nem az én lelkem. Az eddig is itt volt, de akkor nem volt meleg.
Leszámítva sok rosszat, ami azért volt minden nap, nagyon jól indul ez az év. Van sok jó is. Nagyon sok. Meg lehet beszélni dolgokat emberekkel. Ki lehet mondani dolgokat úgy, hogy bár utána rögtön jön a bocsánat, de mégse kér igazán elnézést senki, mert nincs miért.
Csak én vagyok rossz ember. Minősíthetetlenül. De kicsomózom ám a dolgokat. Minden szálat. De tényleg! Csak vissza kell venni a tempóból minden fronton, és vissza kell térni a normális életbe ebből a föld feletti lebegésből. Pedig jó itt. Júlia nem akar a földön járni... De néha muszáj mégis. Mert minden hivatalos dolgunk a földön van.
Itt fent? Hát itt "csak" az eszme van, amit kergetve bukdácsolunk odalent. Na de kérdem én, végülis nem ez a minden? Nem a kurva belief system, meg ezek számítanak? Meg a self, meg annak a vágyai, meg igényei? Hát ezek nélkül összeomlik minden. Minden. Ezek nélkül nincsen ember. Ezek nélkül nem vagyok.
Hát ezért a Canossa-járás. Vigyorogva lép a tűzbe, aki nem fél a haláltól, és elevenen elégni kész. Na meg az őrültek is, de őket most ne hozzuk ide, van itt elég elmebeteg.
Szép lassan ereszkedem lefelé. De van nálam valami, ami minden pillanatban emlékeztet majd, milyen fent. Van nálam gumicukor!
Meg önoltó, mint a Harry Potterben Ronnál. Az veszi el a fényt, de az segít, hogy bármikor visszatalálj. Majd random kattintgatok itt a békés hétköznapi magányomban, amikor ismét előbújhatok a tennivalók alól. Most hagyom, hogy betemessen a könyv- és kötelességkupac.
Csak én vagyok rossz ember. Minősíthetetlenül. De kicsomózom ám a dolgokat. Minden szálat. De tényleg! Csak vissza kell venni a tempóból minden fronton, és vissza kell térni a normális életbe ebből a föld feletti lebegésből. Pedig jó itt. Júlia nem akar a földön járni... De néha muszáj mégis. Mert minden hivatalos dolgunk a földön van.
Itt fent? Hát itt "csak" az eszme van, amit kergetve bukdácsolunk odalent. Na de kérdem én, végülis nem ez a minden? Nem a kurva belief system, meg ezek számítanak? Meg a self, meg annak a vágyai, meg igényei? Hát ezek nélkül összeomlik minden. Minden. Ezek nélkül nincsen ember. Ezek nélkül nem vagyok.
Hát ezért a Canossa-járás. Vigyorogva lép a tűzbe, aki nem fél a haláltól, és elevenen elégni kész. Na meg az őrültek is, de őket most ne hozzuk ide, van itt elég elmebeteg.
Szép lassan ereszkedem lefelé. De van nálam valami, ami minden pillanatban emlékeztet majd, milyen fent. Van nálam gumicukor!
Meg önoltó, mint a Harry Potterben Ronnál. Az veszi el a fényt, de az segít, hogy bármikor visszatalálj. Majd random kattintgatok itt a békés hétköznapi magányomban, amikor ismét előbújhatok a tennivalók alól. Most hagyom, hogy betemessen a könyv- és kötelességkupac.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése