Hosszú hetek után először átaludtam egy éjszakát, amennyiben a hajnali 3ig történő alvás már belefér ebbe a kategóriába. Zűrös napom volt érzelmileg, nagyon zűrös. A dolog egyébként tegnap éjszaka kezdődött, K-val történő beszélgetésem közben. Nem, hazudok, a dolog akkor kezdődött, amikor még T-vel beszélgettem. :) A zűr azonban azóta is tartja magát, baleset, baráti család teljes anyagi csődje, a privát érzelmi csődöm, és anyám kvázi mozgásképtelensége, amivel délután 3kor szembesültem. Vicces arra eszmélni, hogy az anyád nem tud felkelni, nem tud lépni, és hogy komoly fizikai fájdalom neki eljutni a fürdőig. Vicces a szó létező legnegatívabb és legironikusabb értelmében.
Azért még mindig a hajnalok a legnehezebbek, főleg ilyen álmok után. Kicsit módosítva ugyan, de dúdolgatom a Hang és fényt, mert "Csak hang legyen és fééény, sok szép halott állat, mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad... Csak hang legyen és fééény, sok szép halott állat, mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad. Egyedül fekszem, álmomban BOLDOG voltam..." Mert azért nővel mégse. Sőt, határozottan férfi volt. "Aztán felkelek, és nézem kicsit az éjszakát." Na most megy ez a rész. Kibírhatatlanul üres a karom, a szám... Néha fáj összegabalyodni az álomban, és kitépni magam másból az ébredéssel, bár határozottan érdekes elmeállapot, hogy még érzem a bőrét, és még idegen a saját nyálam a számban, mert olyan hidegnek tűnik anélkül a másik nélkül.
Ma pedig komoly döntéseket kell hoznom, amiktől félek. Borzasztóan félek. És ha valaki átölelne mielőtt kimondom a gondolataim, az nagyon jó lenne. De ilyen sajnos nem lesz. Feltehetőleg pofonok sűrűbben lesznek. Pedig most jófajta csend van a fejemben.
Azért még mindig a hajnalok a legnehezebbek, főleg ilyen álmok után. Kicsit módosítva ugyan, de dúdolgatom a Hang és fényt, mert "Csak hang legyen és fééény, sok szép halott állat, mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad... Csak hang legyen és fééény, sok szép halott állat, mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad. Egyedül fekszem, álmomban BOLDOG voltam..." Mert azért nővel mégse. Sőt, határozottan férfi volt. "Aztán felkelek, és nézem kicsit az éjszakát." Na most megy ez a rész. Kibírhatatlanul üres a karom, a szám... Néha fáj összegabalyodni az álomban, és kitépni magam másból az ébredéssel, bár határozottan érdekes elmeállapot, hogy még érzem a bőrét, és még idegen a saját nyálam a számban, mert olyan hidegnek tűnik anélkül a másik nélkül.
Ma pedig komoly döntéseket kell hoznom, amiktől félek. Borzasztóan félek. És ha valaki átölelne mielőtt kimondom a gondolataim, az nagyon jó lenne. De ilyen sajnos nem lesz. Feltehetőleg pofonok sűrűbben lesznek. Pedig most jófajta csend van a fejemben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése