Az hagyján, hogy nincs isten, de próbálj meg vasárnap reggel fél 7kor beszélni valakivel az áramszolgáltatótól, ha épp blogírás és filmnézés közben diagnosztizálod, hogy elment a net, mert nincs áram. Először 20 borzasztó másodpercig azt hittem ismét megöltem egy laptoptöltőt, azért nem jelez töltést, majd feltűnt, hogy nincs net sem, ekkor azt hittem szar a hosszabító, amibe mindez be van dugva; mikor a lámpa se kelt életre, akkor a konnektorra gyanakodtam a falon, aztán meghallottam a sűrű kurvaéletezést a szomszéd kocsmából, és egyértelmű volt Meghibásodás, áramkimaradás, szerelő kell, elektromos művek kell, jóisten kell.
Vasárnap reggel fél 7kor nem annyira szeretik ezek felvenni a telefont, bár az még csak-csak összejött, de közölték, szép magyartosan, hogy szerelő nem van. Amint lesz, küldik. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy röhögjek, mert a délelőtti programom nagyjából 99%ához volt csak szükségem áramra. Szidtam is a konyhában az urbanizációt, meg a szolgálati társadalmat, meg azt, hogy ennyire megszoktam a kényelmet, a jólétet, és ezerszer beismertem, hogy meghalnék internet, telefon, vezetékes víz és áram nélkül. Sőt, összecsinálnám magam, ha nem lenne konnektorba dugható rovarriasztó, stb. Természetesen feltehetőleg kiválóan túlélnék ezek nélkül is mindent, maximum sűrű kurvaanyázások közepette húznék kútból vizet, vonulnék pottyantós WC-re, vagy gyújtanék viharlámpát, ne adj isten gyertyát. Ha létezik ilyen, mogorvább lennék, mint most vagyok.
Végülis most lett áram, amikor ezt a bejegyzést körmölöm, így a sütés-főzés elmaradt, nem néztem meg a filmet sem, amit akartam, nem írtam meg semmit, amit szerettem volna. A kőkorszaki állapotokra való tekintettel ezredszer is elővettem a hetedik Pottert, mert valami könnyű olvasmánnyal akartam szórakoztatni magam, és meg akartam nyugtatni berzenkedő idegeim; ez olyan jól sikerült, hogy végigsírtam az utolsó 200 oldalt. Brühühü temetik Dobbyt, brühühü Potter megy meghalni, stb... Legszívesebben falhoz csaptam volna a könyvet, hogy ilyen nincs, hogy én mindenen bőgök, de csak ültem az ágyon és áztattam a lapokat egymás után. A boldog végkifejleten is sírtam, aztán elővettem Arthur Millert, és azonnal anarchia lett bennem. Minden második sor után ellenőriztem a lámpán, hogy van-e már bármi változás, van-e már... Bevágtam Millert is a sarokba, elmentem összedobni a rablóhúst, épp az egyik hagymával bajlódtam, amikor végre csodák csodája bekapcsolt a bedugott ventilátor. Bevágtam a sütőbe mindent gondolkodás nélkül, és jöttem is ide figyelemelterelni.
Konzekvenciák: Az urbanizáció rossz dolog. A sűrű sírógörcs rossz dolog. A hetedik Potter szomorú. Woody Allen-nek igaza volt.
Jegyzet: dinamó vásárlása és/vagy építése betervezve.
Vasárnap reggel fél 7kor nem annyira szeretik ezek felvenni a telefont, bár az még csak-csak összejött, de közölték, szép magyartosan, hogy szerelő nem van. Amint lesz, küldik. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy röhögjek, mert a délelőtti programom nagyjából 99%ához volt csak szükségem áramra. Szidtam is a konyhában az urbanizációt, meg a szolgálati társadalmat, meg azt, hogy ennyire megszoktam a kényelmet, a jólétet, és ezerszer beismertem, hogy meghalnék internet, telefon, vezetékes víz és áram nélkül. Sőt, összecsinálnám magam, ha nem lenne konnektorba dugható rovarriasztó, stb. Természetesen feltehetőleg kiválóan túlélnék ezek nélkül is mindent, maximum sűrű kurvaanyázások közepette húznék kútból vizet, vonulnék pottyantós WC-re, vagy gyújtanék viharlámpát, ne adj isten gyertyát. Ha létezik ilyen, mogorvább lennék, mint most vagyok.
Végülis most lett áram, amikor ezt a bejegyzést körmölöm, így a sütés-főzés elmaradt, nem néztem meg a filmet sem, amit akartam, nem írtam meg semmit, amit szerettem volna. A kőkorszaki állapotokra való tekintettel ezredszer is elővettem a hetedik Pottert, mert valami könnyű olvasmánnyal akartam szórakoztatni magam, és meg akartam nyugtatni berzenkedő idegeim; ez olyan jól sikerült, hogy végigsírtam az utolsó 200 oldalt. Brühühü temetik Dobbyt, brühühü Potter megy meghalni, stb... Legszívesebben falhoz csaptam volna a könyvet, hogy ilyen nincs, hogy én mindenen bőgök, de csak ültem az ágyon és áztattam a lapokat egymás után. A boldog végkifejleten is sírtam, aztán elővettem Arthur Millert, és azonnal anarchia lett bennem. Minden második sor után ellenőriztem a lámpán, hogy van-e már bármi változás, van-e már... Bevágtam Millert is a sarokba, elmentem összedobni a rablóhúst, épp az egyik hagymával bajlódtam, amikor végre csodák csodája bekapcsolt a bedugott ventilátor. Bevágtam a sütőbe mindent gondolkodás nélkül, és jöttem is ide figyelemelterelni.
Konzekvenciák: Az urbanizáció rossz dolog. A sűrű sírógörcs rossz dolog. A hetedik Potter szomorú. Woody Allen-nek igaza volt.
Jegyzet: dinamó vásárlása és/vagy építése betervezve.
1 megjegyzés:
Meg vagyok elégedve!:) Nagyon tetszik ez a poszt, rég olvastam ilyen jó irományt Tőled (bocsi)! :)
Megjegyzés küldése