Félelmek

Néha a legdurvább félelmeivel néz szembe az ember. És el sem hiszi, hogy mennyire nehéz. Mégis könnyű.

Ma legalább 15× hívott, hogy visszahozza a cuccaim. Szerencsés vagyok, hogy nincs telefonom, így esélyem nem volt felvenni, és meghalni abban a pillanatban. Ma láthattam volna, és szivaccsá válhatott volna bennem minden... Olyan szivaccsá, ami csak a múlt rossz dolgait szívja magába, és képtelen elfogadni a jelent.

Persze vannak dolgok, amikről ne álmodjak. Pl msn. Álmodtam én erről egyáltalán? Újra akarom én kezdeni azt a lélekgyilkos elmebetegséget, hogy vele beszélek? Nem tudom. Mindig amikor felvillan egy kék ablak, és megjelenik egy S betű, beleszakad a szívem, hogy nem ő... Mindig várom, hogy megjelenjen a képe... De rettegek is, hiszen annyi hét telt el, nem tudom mit látnék ott. Talán olyan képet, amit nem akarok. Olyan szöveget, amit nem akarok. Rettegek.

Inkább tegyenek pókot rám, vagy csak simán öljenek meg. Kevésbé lenne fájdalmas.