Itt is, ott is, megint

Még a végén szerencséjük lesz azoknak akik meg akarnak szabadulni tõlem. Már 2 hete áram van a fürdõnkben, és neeeeem, nem a konnektorban, hanem a zuhanyban, a csapban, a vízcsövekben. Kijött a város összes villanyszerelõje, majd miután a házon illetve a fürdõn belül nem találtak hibát, és szigeteltek, földeltek, fúrtak. faragtak, mértek, kijött az elektromos mûvek és a vízmûvek egy szakembergárdával. Hibát a házon belül õk se találtak, és visszafelé kifelé követni kezdték a feszkót... Kiderült, hogy valahol közterületen vesz fel a csõ, amiben a víz jön, bizonyos feszültséget. És azt hozza be. Azt mondták a jómunkásemberek, hogy 30-40 évet töltöttek a szakmában, de ilyet még nem láttak. Ezek a jóemberek is szigeteltek, földeltek, fúrtak, faragtak, mértek... Majd közölték hogy most aztán nulla. De majd a kinti hibát is helyrehozzák. És de jó lesz minden. 2 napig jó is volt. Erre ma mikor beszálltam a kádba, megrázó élményben volt részem. Bokáig a vízben álltam, a kezemben a fém... És jött az érzés... Azt se tudtam üvöltsek-e, ugorjak-e, mi legyen. Aztán megnyugodtam, hogy még gondolkozom. Akkor ez egy elég kis feszültség volt. Semmi baj nincs. Viszont határozottan erõsebb volt, mint mielõtt fúrtak faragtak volna. Legalább duplája. Ha nem több. Akkor alig észrevehetõ bizsergés volt a zuhanycsõ érintése... Most ez más volt, és a csap volt a ludas... Ha minden elõjel nélkül tûnnék el, akkor legközelebb már a 220 jött be, és agyoncsapott. Ennyi.