Nem megy ki a fejemből egy kis beszélgetésfoszlány, akármit csinálok vele, vagy magammal, akárhány filmet darálok le, akárhány szekrényt pakolok ki, akármilyen zenét hallgatok, itt dübörög, és szóról szóra ismétli magát folyamatosan.
- Akkor maradnál?
- Akkor igen. De így nem.
- Miért? Mit számít ez?
- Így nem. Értsd meg, magamat védem.
- Baromság. BA-ROM-SÁG.
- Nem érted.
- De, értem, de akkor is baromság. Sőt, minél jobban értem, annál nagyobb baromság.
Na ez. Meg ennek a folytatása, ami meg nem publikus. Akkor maradnál? Akkor igen. Akkor maradnál? Akkor igen. BAROMSÁG! Legyen már reggel, legyen már reggel, menni kell, futni kell, kikapcsolni kell, nem ilyen baromságokat elemezgetni, mert ez úgy ahogy van, baromság. Értelmetlen, logikátlan, baromság. És ha sokáig ismételgetem a baromság szót, az is mekkora értelmetlen logikátlan baromságnak fog hangzani, heh. Már most annak hangzik.
Na ez. Meg ennek a folytatása, ami meg nem publikus. Akkor maradnál? Akkor igen. Akkor maradnál? Akkor igen. BAROMSÁG! Legyen már reggel, legyen már reggel, menni kell, futni kell, kikapcsolni kell, nem ilyen baromságokat elemezgetni, mert ez úgy ahogy van, baromság. Értelmetlen, logikátlan, baromság. És ha sokáig ismételgetem a baromság szót, az is mekkora értelmetlen logikátlan baromságnak fog hangzani, heh. Már most annak hangzik.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése