Éreztem én, hogy a ma éjszakát Sztyupika, alias Kristen Stewart utálatával és vad filmnézéssel kellett volna töltenem. Elemezhettem volna milyen pofákat vág, mind a kettőt amire képes, dühöngettem volna azon, hogy vagy debil, vagy autista, de hogy fogyatékos az biztos, mert képtelen érzelmeket kifejezni, mint erre már utaltam korábban. Röhöghettem volna a szar filmeken...
Ehelyett beszélgettem. És őszinte voltam. Ennek köszönhetően itt ülök egy ősbaromság kellős közepén, amikor is ... Hát megpróbálom összefoglalni értelmesen... Az a fickó, akivel most barátságot építünk, de mi sose voltunk barátok, meg sose leszünk, mert szexuális feszültség van, ami nem irányítható, főleg bennem nem, de némileg jelen van benne is... Szóval az a fickó, közölte, hogy ő most itt hagy, és elmegy, mert nekem van valakim. Illetve lesz. Illetve lehet hogy lesz. És ő most önvédelemből itt hagy engem, mert nem akarja, hogy miatta menjünk szét, és őt okoljam, vagy a párom okolja, mert majd ha ő meg én találkozunk, amikor már a másik pasi barátnője leszek, és ő ad egy puszit, és minden ugyanolyan lesz mint most, és ugyanazt fogom érezni....
Na jó. Le se tudom írni. Szóval lemegy majd a gyerekem a pincébe, és rádől a káposztáskő, és akkor hiába varrattunk neki mellényt. Felkötöm magam a laptoptöltőre, de már szerintem a köldökzsinórra kellett volna anyámban, az lett volna a biztos megoldás.
És akkor elhangzik tőlem az alábbi elmés csodálatos gondolat, hogy: "komolyan, dugjunk már.. mert ezt a vergődést ami itt megy bzmg". Nagyjából szó szerint így. Majd felröhögök, mert a nőies megnyilvánulásommal párhuzamban, mint a Budapest-Pécs IC, befut a vágy is, erőteljes inger formájában. Ő meg epésen megjegyzi: "na látod erről beszéltem", majd lelép.
Hát ennél Kéj Sztú mennyivel jobb lett volna. Legalább most nem az ingert lefutni indulnék a parkba, és legalább lenne még "barátom", még ha nem is az... Legalább nem lennék szomorú, és ideges, és legalább nem kéne arra gondolnom, amit tegnap mondtam neki pont, hogy ha most ezek után elmegy, az rosszabb lesz, mintha vissza se jött volna.
Ehelyett beszélgettem. És őszinte voltam. Ennek köszönhetően itt ülök egy ősbaromság kellős közepén, amikor is ... Hát megpróbálom összefoglalni értelmesen... Az a fickó, akivel most barátságot építünk, de mi sose voltunk barátok, meg sose leszünk, mert szexuális feszültség van, ami nem irányítható, főleg bennem nem, de némileg jelen van benne is... Szóval az a fickó, közölte, hogy ő most itt hagy, és elmegy, mert nekem van valakim. Illetve lesz. Illetve lehet hogy lesz. És ő most önvédelemből itt hagy engem, mert nem akarja, hogy miatta menjünk szét, és őt okoljam, vagy a párom okolja, mert majd ha ő meg én találkozunk, amikor már a másik pasi barátnője leszek, és ő ad egy puszit, és minden ugyanolyan lesz mint most, és ugyanazt fogom érezni....
Na jó. Le se tudom írni. Szóval lemegy majd a gyerekem a pincébe, és rádől a káposztáskő, és akkor hiába varrattunk neki mellényt. Felkötöm magam a laptoptöltőre, de már szerintem a köldökzsinórra kellett volna anyámban, az lett volna a biztos megoldás.
És akkor elhangzik tőlem az alábbi elmés csodálatos gondolat, hogy: "komolyan, dugjunk már.. mert ezt a vergődést ami itt megy bzmg". Nagyjából szó szerint így. Majd felröhögök, mert a nőies megnyilvánulásommal párhuzamban, mint a Budapest-Pécs IC, befut a vágy is, erőteljes inger formájában. Ő meg epésen megjegyzi: "na látod erről beszéltem", majd lelép.
Hát ennél Kéj Sztú mennyivel jobb lett volna. Legalább most nem az ingert lefutni indulnék a parkba, és legalább lenne még "barátom", még ha nem is az... Legalább nem lennék szomorú, és ideges, és legalább nem kéne arra gondolnom, amit tegnap mondtam neki pont, hogy ha most ezek után elmegy, az rosszabb lesz, mintha vissza se jött volna.
Life is full of fun. Erre a mai éjszaka is bizonyíték.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése