Ami megérint

Vannak dolgok, amiket nehezen felejtek el, időről időre visszakúsznak a gondolataimba, és ugyanúgy ledöbbenek rajtuk, mint mikor először szembesültem vele. Ilyen volt a Levi's 2005ös kampánya is, amiben vak, látássérült lányokkal dolgoztak. A mai napig előttem van a kép, hogy vékony csinos barna hajú modell lány áll háttal és mered az éjszakába, a szlogen pedig csak ennyi "I believe in love at first touch". Alatta a név, és hogy a lány születése óta vak. Azonnal lelassult minden körülöttem, és ott ragadtam az oldalon, bámultam a fotót, a fények játékát a farmeren, a tökéletesen egészségesnek tűnő modellt, azt az idillt, amit a kép sugárzott. Aztán találkoztam a második ilyen fotóval, Amanda Swafford egykori ANTM-es lány képével. "I've never needed a mirror to know they fit." Az America's Next Top Model 3. szériájának 3. helyezettje volt, aki a szemideghártyagyulladása miatt volt "különleges". Akkori állítása szerint 30 éves korára teljesen el fogja veszíteni a látását. Most már 30 felett van, de nem tudom mi lehet vele. Sehol sem írnak erről az interneten. Nem is ez a fontos. Hanem a kampány.

Engem egyszerűen lenyűgözött. Persze, nyilvánvalóan hatásvadász dolog volt, de bejött. Vegyes érzelmekkel gondolok azóta a Levi's-re. Egyrészt szép dolognak tartom, hogy lehetőséget adtak ezeknek a lányoknak is, hogy köztudatba hozták ismét, hogy a vakok igenis köztünk élnek, igenis nekik is van létjogosultságuk, ők is gyönyörűek, ők is hordanak farmert... Ők is éreznek... Másrészt vannak bennem ellenérzések is, nehezen tudok szabadulni ugyanis a gondolattól, hogy ezen bizony mérhetetlenül nagyot kaszáltak, és amit elértek vele, az édeskevés. Nem váltották meg a világot. De egy lépésnek jó volt.

Azóta se láttam ilyet. Pedig szeretnék.