Reggeli első

Publicado  csütörtök, július 09, 2009

Reggeli első vita is megvolt. Még ráz a fürdőnk (igen, még mindig) de gondoltam a futás után rám fér egy gyors hajmosás, kimentem fél 6kor, mondván még fekszenek, csak nyugalom lesz, hát háromnegyed hat óta azt hallgatom, hogy úszik a fürdő, mekkora paraszt vagyok. Nézzük a tényállást. Nincs zuhanyfüggöny. 181 cm vagyok. Állva próbáltam úgy lezuhanyozni a fejem, hogy semmi fém ne érjen hozzám. A zuhany csöve fém. Valóban nagy paraszt vagyok. Én is így érzem. És takarodjak be, és hozzam a mocskos pofámat is. Be is jöttem. De ha bármelyik még egy szót szól a mai napon, akkor nem fogok hallgatni.

Az éjszakai kis köreiket meg említeni sem érdemes, nagyjából 10 percenként ellenőrizték, hogy mit csinálok, a végén már az ágy mögött a földön paplan alatt néztem filmet, hogy ha benyit se lásson semmit, és ne tudjon ordítani. Persze végül nagyon jót talált ki, ismét kötelező az ajtók nyitva hagyása. Ebben az a szép, hogy nem tudok aludni apám masszív horkolásától, és hogy ők is hallják minden rezdülésem. Csodálatos. Egyszerűen csodálatos. Imádom a nyitott ajtókat, és azt hogy folyamatosan a képükbe ütközöm, akárhol vagyok, hogy 0.1 mp-cel azután, hogy magamra csuktam az ajtót a fürdőben, már nyitnak be, hogy mit csinálsz, de ugyanezt meglépik a wc-nél is... Hogy napjában kb milliószor osonnak a szobám ajtajához, mintha hülye lennék, és nem hallanám a nappali nyitódásából, hogy az oroszok már a spájzban vannak. Olyan szinten vagyok jelenleg, hogy kezdem vonzónak tartani Edward Cullen súlyosan elnyomó és a nőt szolgasorba visszataszító viselkedését. Sürgősen szabadulnom kell. Valaki harapjon meg.

0 megjegyzés: